"...Gyerekek, ez nagyon gáz." Elegem van abból, hogy tele van az ország tudatlan megmondóemberekkel. Akik agyhalott módon köhögik vissza azt, amit a szájukba adtak a szüleik, az újság, vagy a legújabb "menő" politikai-bulvár mindenes honlap (most konkrétan a 444.hu van az eszemben, hát mit mondjak, meg lehet nézni, elrettentő példa). Annyira biztosak vagyunk a dolgunkban, hogy meg sem gondoljuk, kiknek a malmára hajtjuk a vizet. Elég, ha belegondolunk, hány ezert (vagy sokkal inkább tízezer) aktivistája van a Fidesznek és az MSZP-nek. Vajon miért vagyok meggyőződve arról, hogy ennek a nagyrészt fiatalokból álló tömegnek halvány fogalma sincs arról, kiket szolgálnak? Tudják egyáltalán, hogy nem is a hatalomnak, hanem csak az uralomnak dolgoznak ingyen? Képben vannak a III/III-as ügynökkkel kapcsolatban, az SZDSZ tetszhalott mivoltáról, az összes parlamenti pártba való beágyazottságáról? Dühítő, hogy ilyen könnyen el lehet adni egy politikai termékcsaládot. Dühítő, hogy hagyjuk magunkat. Mérgezzük magunkat, butítjuk magunkat, és tesszük, amit megkövetel a "haza". Persze ezeknek az embereknek egy jelentős részét kirázza a hideg, ha meghallja ezt a szót, hisz ez egy "jobboldali" frázis. Nem látják, milyen egyszerű a helyzet. Pont azt teszik, amit a politika és a mögötte rejtőző világhatalmi elit akar - hogy egymást torkának ugorjunk. Amíg lenácizzuk és lekomcsizzuk egymást, soha az életben nem fogjuk tudni megérteni a másikat, ez sajnos tény. Amíg egy barátot is képesek vagyunk megbélyegezni, mert "szélsőséges nézeteket vall", vagy "igazi zsidóként gondolkodik", addig mit akarunk? Csak tovább fogjuk süllyeszteni a már így is túl mélyen tanyázó társadalmat. "A 24. órában vagyunk" - mondja a Jobbik, és ez tényleg így van. Kár, hogy ti is közéjük tartoztok és tartoztatok már 2004-ben is. Kár, hogy csak a fesztivált csináljátok, de minden, amit mondtok, minden mozdulat, amit tesztek, mesterséges és hazug. Semmivel sem vagytok jobban a többinél.
A keserűség beszél belőlem, mert tehetetlen vagyok. Próbálom élesztgetni az embereket, próbálom felnyitni a szemüket, megértetni velük azt, amit magammal is próbálok olykor: nem biztos, hogy birtokában vagyunk a teljes igazságnak. De az ember nem szereti, ha tudatlannak állítják be. Ennél már csak egy a rosszabb: felismerni, hogy tényleg azok vagyunk. Menekülünk is előle rendesen. Amíg tehetjük...
