Ebben a bejegyzésben a korább tapasztalataimat osztom meg arról, mely kerületek élhetőek az én kis szubjektív nézőpontomból.
(Adjunktusok, egyetemi docensek nem feltétlenül fogják díjazni az én megosztásaimat, mivel messziről igyekszem kerülni az idegen szavakat, kifejezéseket.)
Kilencéves koromig a XI. kerületben laktam, annak is azon részén, ahová visszaköltöztem kicsivel kevesebb, mint egy hónapja. Ez a városrész (Móricz Zsigmond körtér, 61-es vonala a Széll Kálmán térig, Kosztolányi Dezső tér) messze a legeslegkedvencebbem, méghozzá több okból kifolyólag is.
1. Nagyon közel van a belvároshoz, és közvetlen csatlakozást is találunk oda (a hamarosan kapuit megnyitó 4-es metróról nem is beszélve).
2. Az átlag budapesti kerülethez képest rengeteg dimbes-dombos terület, hegy, park és egyéb jellemző randifelségterület áll rendelkezésünkre, lásd Gellérthegy, Sas-hegy, Feneketlen-tó, vagy épp a várnegyed.
A XIII. kerület nyugisabb, északi része szintén megfontolandó választás. Én személy szerint a Vizafogónál laktam, a Róbert Károly körút Árpád hídhoz közeli részén, de még így is több mint élvezhetőnek bizonyult a Duna-menti terület, a megszámolhatatlan park, játszótér és sportpálya, valamint a vidéki beütés. Sajnos csak 6-7 hónapot lakhattam ott, de remélem, egyszer még visszatérhetek oda. Jelenleg csak akkor ugrok föl, ha közös meccsnézést vagy pókerezést szervezünk a barátaimmal a volt felbérlőmnél.
V. kerület. Tömeg, zaj, turisták, éjszaka részeg turisták. Soha, soha többet. Annyira örülök, hogy eljöhettem onnan! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy központi hostelben laktam, ami nyilván nem reprezentatív a lakások csendessége szempontjából. De akkor is. Ha lakást keresel, messze kerüld el a Ferenciek terét és a Deákot.
Most, hogy ismét a XI-ben lakom, könnyen beszélek. Valahogy mindig egyfajta felsőbbrendű érzés kerít hatalmába, amikor átjövök valamelyik hídon Budára. Innen még az ég is szebbnek tűnik. Örülök, hogy megtaláltam álmaim lakását. Kívánom, hogy nektek is sikerüljön!
